A filmkészítés tudománya

A filmkészítés tudománya

Az amerikai álom leleplezése

 

2013. november 15-én pályázati nyereményként ellátogathattunk az etyeki Korda Filmstúdióba. A látogatás napján feltettem magamnak a kérdést: „Lenyűgöz, amit a mozikban látok?” A nap végén megkérdeztem ugyanezt és az volt rá a válaszom: „Nem”.

Amikor odaértünk, legelőször a főkaput pillantottuk meg, ami úgy nézett ki, mint két egymással szembe fordított kamera. Úgy képzeltem, hogy temérdek szabadtéri díszletet láthatunk majd, de csalódnom kellett, mivel összesen két ilyen volt a stúdió területén.

Először a New York-i díszletet tekintettük meg. Itt készült a Hellboy 2 című produkció. A filmen egy hatalmas, hosszú utcán győzi le a főhős a zöld szörnyet. A valóságban azonban az a New York-i helyszín nagyjából akkora volt, mint egy átlagos utca. Egy számítógépes program segítségével a díszletet meghosszabbították, a magasságát megnövelték. Így varázsolták élethűvé a helyszínt. Meglepő volt, hogy mindössze három megépített utca díszletével képesek elkészíteni egy ilyen monumentális filmet.

Innen „Rómába” vezetett az utunk, ahol éppen egy spanyol sorozatot forgattak, ezért az egész díszletvárost nem tekinthettük meg, csupán a főteret. Itt derült ki, hogy az eredeti épületek ugyan megjelennek, de nem a valódi helyükön. Különböző kameramozgásokkal változtatták a helyszíneket, így az épületek a valódi helyükre kerültek a filmen. Érdekes volt, hogy amíg a New York-i díszlet vázát fémből készítették, addig a rómait teljes egészében fából; egy véletlen felbukkanó acél építőelem hiteltelenné tenné a filmet. Ami a legjobban meglepett, az volt, hogy a díszleteket nem bontják le, akkor sem, ha évekig nem forgatnak a helyszínen. Csak hagyják állni az időjárás viszontagságainak kitéve, mivel olcsóbb felújítani, mint újraépíteni.

A 7-es stúdióba belépve elkalauzoltak bennünket a múltba, a filmkészítés legrégebbi eszközeihez. Bemutatták, hogyan varázsoltak vágtató lovat a mozivászonra. Megtekinthettük, hogyan valósították meg a függőleges falon való mászást, a nagy tengeri csatákat, hogyan dolgoznak a maszkmesterek, és miként készül a magyar szinkron.

Érdekes volt látni, hogyan állítanak elő különböző hétköznapi tárgyakkal más és más hangeffektet. Majd lerántották a leplet arról, hogyan teremtenek egész városokat a „green screen” segítségével. Ugyanitt betekintést nyertünk a stúdió névadójának életéből, és munkásságából, akit a világ Sir Alexander Korda néven ismert; ő indította be 20. század első felében a brit filmipart.

Összetett érzéssel indultunk haza, hiszen csalódást okozott, hogy szinte mindent számítógéppel oldanak meg: a legtöbb hátteret utólag illesztik a filmbe, a szörnyek is csak virtuálisan léteznek, ugyanakkor a kulcsjeleneteket, mint például robbanást - amikor a szörny előbukkan a csatornából - fizikai valójában is elkészítik, mert így biztos a tökéletes moziélmény.

Abban viszont mindenki egyetértett, hogy ez a látogatás egy felejthetetlen és tanulságos tapasztalat volt, és egyeseket még talán arra is sarkallta, hogy az „álomgyártással” kapcsolatos hivatásban gondolkozzanak a továbbtanulásukról.

 

Horváth Milán, Kovács Dóra, Nagy Judit, Szőke Georgina 10. d osztályos tanulók

Paks: Egy új élmény

Egy pénteki, kissé borús délelőtt indultunk útnak. Úticélunk most a Paksi Atomerőmű volt. Körülbelül 30 fős volt a csoport, akik különböző osztályokból álló diákok voltak. Az időt, amíg utaztunk, beszélgetéssel, nevetéssel töltöttük el.

   Mire megérkeztünk, az idő nem lett a barátunk, tehát az eső egyre jobban esett. Az épületben, ahol már vártak minket, először a benti részt mutatták, hogy mindezek a hatalmas szerkezetek végül is hogyan alakultak ki. A kezdetektől napjainkig mesélte el az idegenvezetőnk ezt a hosszú folyamatot.

   Majd következett az, amit már mindenki várt. Alapos ellenőrzés után, végre megnézhettük az atomerőművet működtető gépeket. 

 

Egyik épületből a másikba jártunk, ahol először azokat a személyeket tekinthettük meg, akik figyelik más-más monitorokon keresztül a gépek működését. Majd sisakot fel és irány az egyik hatalmas és látványos gépezet. Az elején a szokásos mondanivalóról tájékoztattak minket, hogy gombokhoz nem nyúlunk, de mikor ott voltunk, persze bennünk volt, hogy: Mi van, ha…?        De nem, nem tettünk semmi ilyesmit.

 

   Majd miután körbenéztünk, elindultunk vissza a főépületbe, ahol kulcstartókat, képeslapokat és kis tájékoztatókat lehetett magunkkal hazavinni.

 

Elköszöntünk, megköszöntük az érdekes útmutatást, de még mielőtt hazaindultunk volna, egy közös csoportkép még belefért az időnkbe, majd ezután vettük hazafelé az irányt.

 

 

 

Kovacsik Adrienn 11.d

 

 

Életrevalók vagyunk

 

  2013. november 11-én kezdődött az Életrevaló Kvíz őszi fordulója. Ez a játék, mint már ismeretes, az OTP Bank Pénzügyi ismeretterjesztő játéka középiskolásoknak.

A tavalyi évben ez a versenyt a mi iskolánk nyerte, így a tanévben egy szuper iskolanapot tarthattunk egy millió forint értékben.
  Az idén persze újra arra törekedünk, hogy ebben a fordulóban is nyerjük.

Nagy segítségünk a két közgazdasági szakos tanárunk: Horváthné Kaszás Zsuzsanna és Lászlóné Garaguly Anikó tanárnő, akikhez bármikor fordulhatunk kérdéseinkkel, illetve segítségért.

Ők azok, akik a legjobban bíztatnak minket, és a legtöbb segítséget adják nekünk ebben a nem könnyű, ám roppant érdekes kvízben, amiből sok dolgot tanulhatunk, s ami az életünkhöz hasznos lehet.

Hisz ezért is ez a vetélkedő neve: Életrevaló Kvíz. Természetesen a többi tanár is bíztat ebben. Már most, a második játékhéten vezet az iskolánk, és reméljük, hogy ez a elsőség meg is marad, és ismét egy szuper iskolanapot tarthatunk.
  Szóval hajrá, ismét legyünk életrevalók!

Gévay-Szűcs Ella

Kapcsolat

  • Címünk:
    Mátyás kir. u. 16-20.
    Pusztaszabolcs
    Tel./fax: 25/271-743
  • Írjon Nekünk.
    Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • Kövessen a Facebook-on.