Sztárdömping a Szabolcs Vezérben!

Sztárdömping a Szabolcs Vezérben!

A 2013. szeptember 13-án végre megvalósíthattuk álmaink diáknapját.  A tavalyi tanévben az Életrevaló kvíz című országos pénzügyi játékon első helyezést értünk el, melyen egy millió forint értékű iskolanap rendezését  nyertük el az OTP Banktól. A háromhétig tartó versenyen közel 400 iskola és körülbelül 6700 diák vett részt.

A délelőtt folyamán csokitőzsdén mérettettük meg magunkat. Délben pizza és meglepetés torta várt minket. Első sztárvendégként Felméri Péter standup comedy-st köszönthettük hatalmas színpadunkon. Felhőtlen jókedvet varázsolt, és nagyon közvetlen volt a diákokkal. Majd Király Viktor, a Megasztár győztes dobogtatta meg a lányok szívét. Végül elszabadult a pokol. Copy Con és bandája hatalmas bulit csapott. Az egész iskola tombolt. Tanárok diákok együtt táncoltak a színpadon.

Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk! 

 

Hogy csöppenj három nap alatt egy másik világba

 

     2013. szeptember 6-án, pénteken reggel izgatottan mentünk iskolába, hiszen számunkra nem egy átlagos iskolanap kezdődött, hanem mondhatjuk úgy, hogy egy háromnapos kirándulással indult a hétvégénk. Ugyanis még a tavalyi tanévben megnyertünk egy pályázatot, amely a Tedd jobbá a környezeted címet viselte. Ennek keretében a drámások rendbe tették a ruhatárat, melyet gondosan dokumentáltak, és ennek eredménye lett a három napos kirándulás. Azt hiszem, azt lehet mondani, hogy mindannyian nagyon vártuk, hiszen tudtuk, hogy szuper programok várnak ránk.

     Izgatottan ültünk buszra, és indultunk el. Az út nagyon hangulatosan telt el. Sok vicces sztori jött elő, meg persze sokat beszéltünk arról is, hogy vajon miként fog majd eltelni a három nap, amit együtt töltünk el, így harmincan.

     Sohasem gondoltuk volna, hogy ennyire jó lesz ez a kirándulás. Első utunk Gemencre vezetett, ahol kisvasútra ültünk, és bementünk az erdőbe, hogy megtekintsük az ott lévő élővilágot. Sok állatot láttunk, például szarvast, őzet, vaddisznót. Miután mindezt megtekintettük visszaindultunk. Ekkor láttunk a sínek mellett egy őzet a kicsinyével. Már akkor elhatároztuk, hogy visszamegyünk, és megnézzük őket. Természetesen elsétáltunk oda, és az út mellett találtunk egy almafát, aminek a gyümölcsei leestek a földre, mi pedig felszedtük, hogy meg tudjuk etetni a bambikat. Ez egy sikeres projekt volt, az őzek szívesen fogadták az ízletes almákat. 

     Ezek után indultunk tovább a szállásunkra, ami Lengyelben volt. Ez még egy pár órás utat jelentett. Mikor a városkába értünk, láttunk egy csodálatos kastélyt, ami mindenkit elbűvölt. Akkor egy emberként mondtuk, hogy az biztos nem a mi szálláshelyünk lesz. Tovább is haladtunk, majd egyszer csak visszafordultunk, és akkor jöttünk rá, hogy de, valószínűleg ott fogunk lakni. Át is mentünk a kastély nagykapuján, és megálltunk egy másfajta épület előtt. Ekkor kezdtük el mondogatni, hogy mégse biztos, hogy abban a csodás épületben fognak elszállásolni minket. Tanárnőék leszálltak, és elmentek valakivel beszélni, mi addig találgattunk, hogy hol fogunk aludni. Tanárnőink kisvártatva visszatértek, és mindenkit felvezényeltek a buszra, hogy tovább megyünk, oda, ahol az elkövetkezendő három éjszakát töltjük. Persze végül is az impozáns kastély lett éjszakáink helyszíne, aminek mindenki nagyon örült.

     Miután bepakoltunk, és elfoglaltuk a szobáinkat, sétára indultunk a kastély kertjében, ami nagyon nagy, valamint tökéletesen rendben tartott volt. Ezután pedig visszaindultunk a szobáinkba.

Az első napunk így ért véget. 

Szombat reggel egészen frissen ébredt a társaságunk a pénteki napot követően. A reggeli után ellátogatott a csoport Annafürdőre, ahol egy nyugodt, csendes séta mellett friss forrásvizet kóstolhattunk meg, megleshettük a vaddisznó családot és az őzeket, illetve a kilátóból az egész erdő gyönyörű panorámáját figyelhettük meg, mely elterült a dombos területen. Mindenkinek jót tett ez a kis reggeli séta, ráadásul megadta a további jó hangulatot a naphoz.

     A helyi látványosság megnézése után továbbindultunk Bikalra, a Puchner Birtokra, a híres reneszánsz élménybirtokra, ahol a Szűz Napja alkalmából tartottak izgalmas programokat. A vársáncok már messziről kiemelkedtek a dombok közül, így mindenki hamar rájött, hogy megérkeztünk. A kapunál igyekeztünk pár gyors csoportképet készíteni, miközben megkaptuk a programlapokat, amiket mindenki nagy lelkesedéssel olvasott. Amint bementünk a birtokra, úgy éreztem magam mintha egy teljesen más korba csöppentem volna, ami nagyon tetszett. Nagyon élethűen rekonstruálták az akkori épületeket, udvart, az egész légkört, sőt még a társadalmat is, minden ember, aki „helybéli” volt, korabeli ruhát viselt és ahhoz illően beszélt.

     Mivel dél körül értünk oda, ezért rögtön betértünk egy fogadóba ebédelni. Mondanom sem kell, hogy itt is ugyanaz a hangulat tükröződött, ráadásul a felszolgálók szintén korhű ruhákban vártak bennünket. Az ebéd elfogyasztása után mindenki külön- külön fedezhette fel a több hektár látnivalót az első főbb program előtt. Ezt ki is használtuk, és megtekintettük többet között a bőrművest, a vársáncokat és a kínzókamrát is A reneszánsz stílusban felhúzott épületek és különféle emelvények teljesen abban a hitbe hozták az embert, hogy bizony visszament a múltba. Ezt az ott lévők öltözéke, a szerszámok, a különféle játékok és programok csak még jobban megerősítették, hogy mi itt csak látogatók vagyunk a huszonegyedik századból.

     Nézelődés közben hallhattuk, hogy dobbal jelezték a közelgő előadást, a solymászbemutatót, így egyre több ember töltötte meg a lelátókat, és türelmesen várták a műsor kezdetét. Az egész előadás egy kerettörténetbe volt foglalva, így élvezetesebb volt nézni. A színészek kitettek magukért, ugyanis az egyik sólyom nem könnyítette meg a dolgukat, és egyszerűen felrepült a vártorony tetejére, onnan szemlélve minket. Olyan volt, mint akinek volna jobb dolga is annál, minthogy megbámulják az emberek, így hátat fordítva elüldögélt a kilátó tetején nem törődve azzal, hogy mindenki rá vár. Őket azonban ez sem lepte meg, hiszen továbbhaladtak az előadással, melynek végén hatalmas elismerő tapsot kaptak a közönségtől.

     Ezután folytatódott a nap, többen egy üdítőre ültek be az étterembe, sokan az árusok portékáit figyelgették, de voltak olyanok is, mint például a tanárok, akik hátrahagyva a modern ruházatot levetették ruháikat, hogy az akkori időknek megfelelő öltözéket ölthessék magukra, és aztán középkori hercegnőként járhassák az utcákat.

     Sokak kedvenc délutáni programja a kurtizánképzés volt Zinával, a helyi kurtizánnal. Alapos elméleti képzésen estünk át, ami egyáltalán nem volt unalmas. Zina remekül adta át magát a tanításnak, a beszéde 

és viselkedése is az akkori kort tükrözte. Egyáltalán nem jött zavarba, ha valaki mondjuk váratlanul felállt a helyéről, és ki szándékozott menni az előadásról, vagy éppen fordítva, mert késve érkezett. Készségesen közölte vele a tudnivalókat és a szabályait. Az előadás végén minden hölgy diplomát kapott, és egy személyes pecsétet a papírra, egy ajak lenyomatot.

     A nap további részében még részt vettünk egy lovagi tornán is, ami nagyon izgalmas volt. Négy lovag harcolt a választottjáért, akiket a közönség soraiból választottak, kettőt a mi csoportunkból. Meglepetést okozott azonban az, hogy a négy lovag közül az egyik egy hölgy volt, aki végül megnyerte a tornát, és maga mögé szorította az urakat.

     Miután a bemutató véget ért, már a huszonegyedik századba igyekeztünk, hogy buszra szállva visszatérjünk Lengyelbe, ahol finom vacsora várt minket.

     Mivelhogy mindenkit annyira elvarázsolt az egész hangulat és a birtok, így visszatértünk az esti előadásra, a buja estre. A történet alapján egy kurtizán emlékirataiba nyerhettünk betekintést, miként őrlődött két fiatalember között. Az előadás interaktív volt, tehát minket is bevontak. A főszereplő Zina volt, aki már ismert minket délutánról. Kérdéseket tett fel ő és a két társa számunkra, majd kiválasztottak egy, a számukra szimpatikus egyént a társaságból, és egy szőlőszemmel jutalmazták meg a helyes válaszért cserébe. Az 

előadás igazán érzéki volt, a végén többször is visszatapsoltuk őket, de ebben a tapsban nem csak azt az egy előadást, hanem az egész napot köszöntük meg.

     Mindenki remekül érezte magát ezen a napon, a hangulat nagyon jó volt egész délután és még este is. A szálláson még sokáig beszélgettünk a történtekről, játszottunk és csevegtünk, szép befejezést adva ezzel a napnak.

     Az utolsó napunk következett. Reggel hétre kellett reggelizni mennünk. Mindenki álmosan és szomorúan kelt. Vége. Gondoltuk mi. Na persze. Csakhogy itt még nem ért véget a kirándulásunk. A reggeli igazán korán kelés után, ami természetesen senkinek sem tetszett, összepakoltuk a dolgainkat, feltettük a buszra, majd reggeliztünk és indultunk. De nem haza! Ugyanis előtte még meglátogattuk hazánk egyik legszebb városát, Pécset. Elsőként az állatkertbe mentünk el, ahol rengeteg állattal ismerkedhettünk meg. Csoportunk nagy részének kedvencei a majmok lettek, akik vissza is integettek nekünk köszönésképpen, mikor megálltunk előttük. Itt sok időt töltöttünk el, majd továbbindultunk a Zsolnay negyedbe, ahol egy Alföldi Róberttel való beszélgetésen vehettünk részt, illetve aki nem ezt a programot választotta, az megtekinthette az egész Zsolnay negyedet, amit a világörökség részévé nyilvánítottak, csodálatos látványt nyújtva az érdeklődök számára. 

     Ezek után Pécs főterére látogathattunk el, ami szintén a világörökség része. Valóban nagyon gyönyörű a főtér, mindenki számára nagyon érdekes, valamint mesés képet nyújt, és persze elég sokat bolyongtunk is, hogy mindent megnézhessünk. Erre talán egy egész nap kellett volna, hogy az egészet megnézhessük, de az idő szorított.

     Innen folytattuk utunkat haza. Elég hosszú és fárasztó utazás volt, mindenkit örömmel töltött el, hogy végre hazatértünk, de egy kicsit szomorúak is voltunk, mert nem tölthettünk el több időt együtt. 

     Így zártuk le ezt a három napot, ami élmény teli és izgalmas volt. Biztos, hogy minden résztvevő szívesen emlékszik erre vissza, és természetesen mindannyian visszamennénk.

 

Tóth Ramóna, Kukovecz Dorina, Gévay-Szűcs Ella, Ertelt Tímea

Kapcsolat

  • Címünk:
    Mátyás kir. u. 16-20.
    Pusztaszabolcs
    Tel./fax: 25/271-743
  • Írjon Nekünk.
    Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • Kövessen a Facebook-on.